Az őz korbecslése a fogkihasadás, a fogváltás és a fogkopás alapján

Az elejtett vad életkorára csonttani, azon belül koponyatani és fogtani jellemzőknek az életkor növekedésével párhuzamosan bekövetkező változásai alapján következtethetünk.

Az őz fogazatának jellemzése

Az őz fogazatában metsző-, előzáp-, utózápfog és ritkán őzkampó (szemfog) található. A metszőfogak (I, dentes incisivi) nyakalt, sík- vagy sokszor térgörbe fogak, amelyek csak az alsó fogsorban, az állkapocs metszőfogi részén lévő fogmedrekben helyeződnek. A felső fogsorban az állközötti csontban metszőfogak nincsenek, helyettük elszarusodott hámsejtekkel fedett foglemez található (SZÉKY, 1979; FEHÉR, 1980). Összehasonlító anatómiai szempontból az őznek 3-3 metszőfoga van, de ezekhez oldalról csatlakozik egy-egy morfológiailag és funkcionálisan metszőfogként működő szemfog is. Tehát funkcionálisan 4-4 metszőfogról beszélhetünk az őz esetében. Elnevezésük középről oldalra irányban haladva a következő:
 fogófog – I1
 belső középfog – I2
 külső középfog – I3
 szegletfog – I4
A felső szemfogak (C, dentes canini) őznél, melyek az őzkampó nevet viselik, csak ritkán fejlődnek ki. Amennyiben mégis kifejlődik, a felső fogsorban az állcsont orrtükör felé eső fogmedrében található. Az állkapocsban, mint szegletmetszőfog (I4) található meg.
Az előzápfogak (P, dentes praemolares) az alsó és a felső fogsorban mind a két oldalon hármasával helyeződnek, azaz összesen az őz esetében 12 maradó előzápfog fejlődik ki.
Az utózápfogak (M, dentes molares) az előzápfogak mögött helyeződnek, számuk ugyanannyi, mint az előzápfogaké. Az utózápfogakat fejlődésük során tejfogak (dentes lactei) nem előzik meg.

Az őz fogképlete:

összehasonlító anatómiai szempontból
0 0 3 3
——— = 32
3 1 3 3
funkcionális anatómiai szempontból
0 0 3 3
——— = 32
4 0 3 3
ha az őzkampó is kifejlődik
0 1 3 3
——— = 34
4 0 3 3

A fogváltás

Az őz fogainak váltódása SZEDERJEI (1955) szerint 13-14 hónapos korban, FARAGÓ (1994, 2002) szerint 12-13 hónapos korban, BIEGER (cit.: SZÉKY, 1979) szerint pedig 12 hónapos korban már befejeződik. PRIOR (1968) szerint a maradó fogak kihasadása és az előzápfogak váltódása egy éves kor előtt befejeződik.
Az őznek születéskor 20 tejfoga van. Először a metszőfogak váltódnak sorrendben középről oldalra, 8 és 12 hónapos kor között. Ezt követően az előzápfogak előröl hátrafelé 12-14 hónapos korukban váltódnak. Az első utózápfog (M1, M1) 3-4 hónaposan, a második utózápfog (M2, M2) 5-6 hónaposan, a harmadik utózápfog (M3, M3) 11-12 hónapos korban fejlődik ki (SZEDERJEI, 1955).

A fogkopás morfológiája

A fogkopása alapján történő korbecslés elterjedt eljárás az emlősállatok életkorbecslése során (MORRIS, 1972; GRANT, 1982, HABERMEHLE, 1985). Az őz esetében is gyakori módszer a fogkopás alapján végzett korbecslés. A hivatásos és a sportvadász, a trófeabíráló és a vadbiológus egyaránt figyelembe veszi, a fogkopás mértékét a korbecsléskor. A fogkopás alapján végzett korbecslést célszerű nem csak egy-egy kiemelt fog vizsgálatával végezni, hanem az egész fogazat kopottságát kell megvizsgálni, hogy a kor minél pontosabban becsülhető legyen.
A fogkopás mértékének segítségével végzett korbecslést KŐHALMY (1999) szerint először NIETSCHE (1890) alkalmazta a metszőfogak alapján. Később a zápfogak kopottságát is már figyelembe vette NEHRING (1903), majd BIEGER (1933).
A fogkopás alapján elvégzett korbecslés BIEGER (1939) szerint 50%-ban ad pontos eredményt. MEÁK és SZEDERJEI, (1957) szerint ennek az az oka, hogy egy meghatározott őzpopulációkból származó vizsgálati anyag alapján kidolgozott módszert más területeken adaptálás, kiegészítés nélkül alkalmazzák. Vélelmezhető, hogy ha e módszert a vizsgált állományok adottságainak figyelembe vételével átdolgozzák, a pontosság javítható, akár 70-80% is lehet.
Hazánkban az őz fogkopása alapján dolgozott ki korbecslési eljárást SZEDERJEI (1940; 1955; 1959), amely módszert SZIDNAI (1978) és SZÉKY (1979) kis mértékben módosított.
Az alábbiakban bemutatott összeállítást 7 éves korig AITKEN (1975), 8 éves kor felett HRABE ÉS KOUBEK (1987) javaslata alapján BLASE (1960) leírását felhasználva, SZEDERJEI (1959) és SZIDNAI (1978) nyomán módosítva, továbbá a trófeabírálatokon megfigyelt korbecslési gyakorlat alapján állítottam össze. A leírást követő szemléltető fotókat a fogcsiszolatok alapján becsült kor utólagos értékelésével készítettem.
 Egyéves (másodfű) – A P1-en kopás nem látható. A P2-n és P3-on a fogváltást követően kopás csak néhány hét esetleg egy hónap múlva alakul ki. Az M1 és M2 fogcsipkéinek élén lekopott a zománc, a feltáródott barna pótdentin már látható. Az M3-nál ugyanez figyelhető meg, de a kisebb mértékű kopás a fog hátulsó oszlopára nem terjed ki.
 Kétéves (harmadfű) – A P1-en kopás általában nem látható. A P2 kissé kopott, a kopás hátul erősebb, a pótdentin rajzolata már kivehető. A P3 elől-hátul kopott, a rajzolat is látható. Az M1-en a csúcsok és az élek nagyon élesek, a külső rajzolat jellemzően háromszögletű, a hasadék kivehető. Az M2 élein a kopás jól látható, a külső rajzolat szélesedik, a hasadék jól érzékelhető. Az M3 hátulsó csúcsa általában alig kopott.
 Hároméves (negyedfű) – A P1 caudalis része esetenként kopott. A barna pótdentin már esetleg látszik. A P2 külső része erősebben kopott, a P3-on határozott kopás látható a rajzolatok majdnem összeérnek. Az M1 rágófelületének külső éle már nem éles, erősen kopott, a barna pótdentin háromszögletű. Az M2 rágófelületének külső éle megkopott, a külső rajzolata háromszögletűvé szélesedik. Az M3 hátsó csúcsa alig kopott.
 Négyéves (ötödfű) – A P1 hátulsó része sokszor már kopott. A P2 és a P3 erősebben kopott. Az M1 külső éle erősebben megkopott, belső éle is határozott kopást mutat. Az M2 és az M3 külső éle erősebben megkopott, belső éle is érdemi kopást mutat.
 Ötéves (hatodfű) – A P1 hátulsó része jellemzően már kopott. A P2 külső és belső csúcsai erősen kopottak, a pótdentin a rágólap felületének nagy részén látható. A P3 belső csúcsai is nagyon kopottak. A feltáródott barna pótdentin a rágólap felületének nagy részén látható. Az M1 valamennyi csúcsa erősen kopott, a két belső csúcs bőven a rágófelület fölé emelkedik, a zománcredő nagy része elkopott. Az M2 és az M3 rágófelülete erősen kopott, de a rágófelületeik élei nem laposak, a belső csúcsok határozottan ki emelkednek, a külső csúcsok kevésbé emelkednek ki, a rajzolat nagyrészt egybefolyik.
 Hat éves (hetedfű) – A P1 rágófelületének hátulsó része jellemzően erősen kopott. A P2 rágófelülete erősen kopott, a csúcsok gyakorlatilag lekoptak, a zománcredők még látható. A P3 rágófelülete erősen kopott, de a zománcredő még jól látszik. Az M1 csúcsai teljesen lekoptak, a zománcredő még látszik, de szakadozott. Az M2 csúcsai nem koptak le teljesen, a zománcredő még látszik, de szakadozott. Az M3 rágófelülete lekopott, de a zománcredő még összeér.
 Hét éves (nyolcadfű) – A P1 rágófelületének hátulsó része homorúra kopott. A P2 csúcsai lekoptak, a zománcredők maradványai még láthatók. A P3 csúcsai lekoptak, a zománcredők maradványai szakadozottak, de még láthatóak. Az M1 zománcredőinek maradványai részben már hiányoznak. Az M2 zománcredőinek maradványai már szakadozottak. Az M3 zománcredőinek maradványai szakadozottak, de a zománcredő még összeér.
 Kilenc éves (tizedfű) – A P1 rágófelületének hátsó része homorúra kopott. A P2 rágófelülete úgy lekopott, hogy a zománcredőinek maradványai már alig vehetők ki. A P3 zománcredőinek maradványai eltűntek. Az M1 homorúra kopott zománcredőinek maradványai már hiányoznak, rágófelülete a többi fog rágófelülete alá kopott. Az M2 zománcredőinek maradványai részben, esetleg már teljesen hiányoznak. Az M3 zománcredőinek maradványai szakadozottak, részben már hiányoznak.
 Tíz éves és idősebb – A kopottság az összes fog esetében egyre erőteljesebb. Egyes fogrészek, fogak le is töredezhetnek, idővel ki is hullhatnak.

* * *

A fogkopáson alapuló korbecslési módszer alkalmazásának hátránya, hogy az eltérő takarmányt felvevő őz fogazata feltételezhetően nem azonos mértékben kopik. A fogkopás mértékét befolyásolhatja a talaj fizikai félesége, mivel a takarmánnyal felvett homok feltehetően jobban koptatja a fogat, mint például az agyag. Mindezek mellett feltételezhető továbbá az is, hogy egyes egyedek fogai jobban kopnak, mint másoké, aminek oka részben a takarmány-felvételi szokásokban (SZABIK, 1973) részben az egyedi fogkeménység különbségében keresendő. Az azonos életkorban eltérő mértékű fogkopottságot fiziológiai, genetikai, etológiai és a környezeti tényezők hatása együttesen alakítja ki.

Szakirodalom

1. Aitken, R. J. (1975): Cementum layers and tooth wear as criterion for ageing Roe deer (Capreolus capreolus). Journal of Zoology London 175: 15-28.
2. Blase, R. (1960): Die Jägerprüfung. Neumann-Neudamm, Melsungen, 12. Aufl.
3. Eidmann, N. (1932): Alterserscheinungen am Gebiss des Rothirsches (Cervus elaphus L.). Mitt. Forstw. Forstwiss. 3: 291-341
4. Faragó S. (1994): Vadászati állattan és etológia. Erdészeti és Faipari Egyetem, jegyzet. Sopron, 271 p.
5. Faragó S. (2002): Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
6. Habermehl, K. H. (1985): Die Altersbestimmung bei Haustieren, Pelztieren und beim jagdbaren Wild. Berlin & Hamburg: Paul Parey.
7. Hewison, A. M. J., Vincent, J. P., Angibault, J. M., Van Laere, G. and Gaillard, J. M. (1999): Tests of estimation age from tooth wear on roe deer of known age: variation within and among populations. Canadian Journal of Zoology 77: 58-67. pp.
8. Kőhalmy T. (1999): Korbecslések. Szarvastól a siketfajdig. Nimród Alapítvány. Budapest, 110 p.
9. Kovács, G. és Felek, Z. (1991): Reliability of the cementum annuli count and the hunter’s age determination in the roe deer. Proceedings of XXth Congress of the IUGB, Gödöllő. 587-590. pp.
10. Marosán M. és Gergátz E (2001): Az őz (Capreolus capreolus /L./ 1758) egyes korra utaló morfológiai bélyegeinek vizsgálata. Acta Agronomica Óváriensis. 43/2: 113-126. pp.
11. Szabik, E. (1973): Age estimation of roe-deer from different hunting-grouns of South-Eastern Poland. Acta Theriologica. 18, 12: 223-236. pp.
12. Szederjei Á. (1940a): Kormeghatározás: Az őznél. Erdészeti Lapok, 374-385. pp.
13. Szederjei Á. (1940b): Kormeghatározás: Az őznél (Befejező közlemény). Erdészeti Lapok, 427-432. pp.
14. Szederjei Á. (1955): Újabb módszerek az elejtett őz kormeghatározására. Erdészeti Kutatások, 1955/3. 135-147. pp.
15. Szederjei Á. (1959): Őz. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 194 p.
16. Széky P. (1979): Vadászati Állattan II. GATE, jegyzet. Gödöllő, 342 p.
17. Szidnai L. (1978): Trófeák kikészítése és bírálata. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 202 p.

Dr. Marosán Miklós PhD.
egyetemi adjunktus
igazságügyi vadászati és vadgazdálkodási szakértő
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi kar
Mező-Vad Kft.